A malbec szülőhazája: A francia kezdetek
Mi más lenne a Malbec eredetileg, mint francia borfajta, annyi ma sikeres más szőlőfajtával együtt. A Dél-Franciaországi Cahors területét tartják az őshazának, habár egy 2000 éves szőlőfajtánál ez merész kijelentésnek tűnik. A Malbec ugyanis meglehetősen ősi fajta a
Merlot-val közös az anyja, ami a Magdeleine Noire az apja az erős tanninos Prunelard. A házasság még az előtt köttetett, hogy a rómaiak elfoglalták volna a mai Franciaország területét. Azt jól tudjuk, hogy a szőlőfajtákat rengeteg néven ismerik, a Malbec borát sokszor nevezték a múltban 'fekete bor'-nak, nagyon sötét színe miatt, de a szőlő neveinek változatossága talán minden másik fajtát megelőz. A 60-as években egy kalandvágyó francia szőlész Pierre Galet elkezdte gyűjteni a Malbec neveit és több, mint ezret talált belőlük, aminek összeírásához jó nagy papírra volt szüksége.
Côt-nak nevezték a Loire völgyben, Malbec vagy Malbec Doux -nak a Girondeban, Luckens vagy Lutkens a Médocban, Pessac-nak a Libourne területen, Côte Rouge-nak Entre-deux-Mersben és a sort folytathatnánk.
Volt olyan időszak, amikor ez volt egész Franciaország legnagyobb területen termesztett vörös fajtája. Népszerűsége még a középkorból ered, amikor is királyok kedvence volt. Aquitániai Eleonóraval kezdődött a sikertörténet, aki az egyetlen nő volt, aki egyszerre volt angol és francia királynő. Ő Dél-Franciaországból származott és a saját területének borait szerette, ezért a Malbec a párizsi nemesség kedvelt italává vált és az is maradt jó ideig. A 16. században még a királyok növény-ének is nevezték, amikor I. Ferenc saját palotájának kertjében is ültetett belőle.
Ilyen előzmények után talán furcsa, hogy ma Argentína lett messze a legnagyobb termelője a Malbec-nek, a világ területeinek 75%-val. Ez azonban egy egészen más bor, mint a francia területen termett ikertesvérei. Franciaországban az egyik oka háttérbeszorulásának épp karaktere volt, ami túlzottan tanninos és erőteljes struktúrájából fakadt.
Ezzel szemben Argentínában épp kedvessége, selymessége miatt szeretik.
A másik ok a betegségekkel és faggyal szembeni gyenge ellenálló képessége volt. Bordeauxban is az engedélyezett fajták között van a mai napig, azonban szőlőt szinte alig találunk. Ennek oka és Argentína szerencséje pedig az 1956-os nagy fagy. Ennek következtében ugyanis az ültetvények 75%-a elpusztult, és nem is telepítették többé újra.
Malbec és a nagyon mini jégkorszak
Ez a hideghullám azonban semmilyen tekintetben nem mondható átlagosnak, sokkal inkább egy néhány hetes jégkorszaknak. Egy olyan különleges meteorológiai jelenség volt, ami szerencsére azóta nem jelentkezett újra. 1956 februárjának közepén szokatlanul meleg időjárás uralkodott a nappali hőmérséklet +21 fokig kúszott fel. A természet a nagy meleg hatására megmozdult a növényekben
beindult a nedvek áramlása. Ebből lett az igazi tragédia, mert minden átmenet nélkül a nappali 21 fokról mínusz 17 fokra esett az éjszakai hőmérséklet Franciaországban és ott is maradt. A rendkívüli hideg hetekig kitartott. Máshol még ennél is tragikusabb volt a helyzet. Az olasz svájci határon mínusz 42 foknál is hidegebbet mértek. A folyók, mint a Rajna, befagytak. A francia mezőgazdaságnak nem a Malbec volt az egyetlen vesztesége. Provence-ban 2,5 millió olívafa 70% -a teljesen elpusztult, közte 1000 éves matuzsálemekkel. Állítólag a fák jajgatás szerű hangot adtak ki, amikor a megfagyott nedvesség szétrepesztette őket. Bordeaux szőlői is szinte teljesen elpusztultak. Nem csak a Malbec szenvedett el hatalmas károkat, hanem minden más fajta is, de a Malbec akkor épp nem volt népszerű, ezért azt csak Cahorsban telepítették újjá.
Ahol a mai napig a legfontosabb szőlőfajta, ma is minimum 70%-ban ennek kell lenni az eredetjelöléssel rendelkező borokban. Ezek a borok azonban más stílusúak, mint argentin társaik, és mára az argentin stílus lett a világban a meghatározó (Argentín boraink) A nagy faggyal megteremtődött a lehetőség, hogy az argentin Malbec szinte egyeduralkodóvá váljon a világpiacon. Ez a történet azonban jóval korábban kezdődött, de ennek is Franciaországhoz, pontosabban egy franciához van köze.
Az argentin Malbec távoli eredete
Az argentin borkultúra felvirágoztatásáért és mai sikerének megalapozásáért és persze a Malbecért, egy francia tette a legtöbbet, még a 19. század közepén. Ő alapozta meg azokat a fontos és messze ható változásokat, amelyek miatt ma az ország ilyen ismert a világban. Michel Aimé Pouget-t, kora nagy tehetségű francia szőlészét eredetileg Chilébe hívtak meg, hogy kísérletezzen új fajtákkal. A
feljegyzések szerint az ő irányítása alatt kezdtek ott Merlot és Carmenére fajtákat telepíteni. A kísérletek felkeltették egy Chilében élő argentin, Domingo Faustino Sarmiento érdeklődését. Sarmentino nem egy átlagos turista volt, hanem politikai száműzött, aki később Argentína elnöke lett (1868-tól 1874-ig). Mivel ekkor még nem térhetett vissza hazájába, megkérte barátját, Mendoza kormányzóját, hogy hívja meg a francia szakembert. Pouget elfogadta a felkérést, és létrehozta a Quinta Normal de Mendoza nevű intézményt, egy kutatóközpontot és iskolát. Miután 1853. április 17-én az iskola hivatalos státuszt kapott, és Pouget-t kinevezték igazgatónak, elkezdődött a munka. Már abban az évben új szőlőfajtákat telepítettek, közöttük a Malbecet, ami a kísérletek során nagyon jól alkalmazkodott a helyi talajhoz és klímához. A fogyasztók számára szerethetőbb borokat adott, mint az őshaza Franciaországban. Argentína több, mint száz évvel későbbi nemzetközi hódítása ehhez a fajtához köthető.
A Malbec forradalom
A Malbec sokáig ismeretlen volt a világpiacon, legtöbbünk nem is tudta 2000 előtt, hogy létezik, mert az argentinok nem voltak jelen a világpiacon. Ők jó sok bort fogyasztanak és maguk megitták a megtermelt bort. Buenos Aires a világ második legtöbb bort fogyasztó városa Párizs után és volt olyan korszakuk a 20. században, amikor 122 üveg bort ittak meg fejenként. Ami szép szám.
A Malbec-forradalom, ahogy ezt nevezik, a 2000-es években kezdődött, amikor Argentína beviharzott a világpiacra és minek is köszönhetnék sikerüket a remek borokon kívül, mint egy államcsődnek, amiben szintén világcsúcstartók. A sikert sokáig az is hátráltatta, hogy 1980-as évekig nem igazán készítettek exportra borokat. Alig néhány tucat cég próbálkozott exporttal. Ahogy láttuk a bor elfogyott otthon. Épp a Trapiche volt az 1983-ban a Grand Medalla nevű borukkal, amely elsőként készített kimondottan olyan prémium bort, amit exportra szántak. Ezt a bort egyébként a pincészet 100. születésnapjára készítették, mert a legjobb pincészetek az országban száz évesnél is idősebbek. Ahogy a másik nálunk kapható pincészet a Luigi Bosca is közel 150 éves 1890-ben alapították olasz bevándorlók. Az argentin borkészítés nagyrészt a gyakorlatban az olaszt bevándorlók szakértelmére épült. A híres pincészetek jó részét ilyen családok alapították.
De térjünk vissza a forradalom kezdetére, amihez erőteljsen járult hozzá a finoman fogalmazva, nem túl kedvező gazdasági helyzet. A 90-es években meglehetősen magas volt az infláció és a peso leértékelődött. Az ország olyan olcsó lett az amerikai turistáknak, hogy tömegesen jelentek meg és szerettek bele az argentin életformába és a borba.
Hazavitték a Malbec szeretetét és 2001-től kezdve az amerikai piacon egyre nagyobb teret nyert a fajta, ami aztán meghódította a világ többi részét is.
A Malbec forradalom még mindig nem állt le. Az export egyre csak nő. Ma a világ Malbec-ültetvényeinek több mint 70%-a található Argentínában, 40 ezer hektár körüli területen, ami a teljes magyar szőlőterület kétharmada. Ott az összes szőlőterület 15%-át teszi ki. Az argentin borexport pedig 800 millió dollár körüli értéket ér el évente, ami 300 milliárd forint körül van. (Ha további érdekes történeteket olvasnál az újvilági bortörténelemről, a Borgőzös évszázadok könyvet ajánljuk figyelmedbe!)
Egy titokzatos magyar, Malbeck úr!
Befejezésként egy érdekes, de kissé zavaros magyar vonatkozású történetet is meg kell említenünk. A Malbec történetében van egy, a borkedvelők között az interneten elterjedt rejtélyes sztori, amely szerint egy titokzatos Malbeck nevű magyarnak fontos szerep jutott a fajta elterjesztésében. E szerint erről a magyar parasztról, borászról kapta a fajta ma használt nevét. Ez a jóember az egyik változat
szerint állítólag suttyomban telepítette Franciaország különböző területein a fajtát, egy bizonyos Maxine Thompson nevű cornwalli kém-tudós megbízásából, akiről csupán annyi információnk van, hogy nem tudunk róla semmit. Egy másik verzió szerint az úr a 19. században egy magyar származású borász volt, aki a Malbec-el foglalkozott. Nekünk, magyaroknak, még ha kedves is a történet, elég hihetetlennek hangzik, mert egyrészt nem gondoljuk, hogy bármelyikünk hallott volna Malbeck családnévről, másrészt elég nehéz elképzelni, hogyan lehet titokban szőlőt telepíteni egy idegen országban, valaki másnak a földjére vagy épp a 19. században népszerűvé tenni egy a középkor óta nagyon népszerű fajtát. A másik kicsit visszafogottabb történet szerint Malbeck egy magyar borász volt, aki a fajta szakértőjének számított. Ezekről a történetekről azonban semmilyen írásos bizonyíték sincs, csupán szájhagyomány útján terjednek a mai napig.
Aki szeretne még ennél is többet megtudni Argentína bortörténetéről, olvassa el könyvünket a Borgőzös évszázadokat, amelyet akár a webshopban megvásárolhat.
Kupa-Kovács
