Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Steigler Pince – Sopron reneszánsza

Felvesszük a kesztyűt

Ma, ha a furmintra gondolunk Tokaj jut eszünkbe. Bezzeg 1230-ban ez máshogy volt, tudjuk meg Varga Tamástól a Steigler Pince világlátott borászától, aki elmondja, hogy a Furmintból készült aszút, már 1230-ban említik a Fertő-tó melletti szőlőterületek kapcsán. Tokajban csak bő kétszáz évvel később. Ennek ellenére ma a Soproni Borvidéken a legnagyobb furmint ültetvény az a 0,7 hektáros terület, amit a pincészet telepített. A Steigler Pince ugyan csak néhány éve készít borokat, de egy reneszánsz forradalmat szeretnének kirobbantani. Nem csak a furmintot szeretnék feltámasztani, de a zöld veltelini fajtának is komoly szerepet szánnak és felveszik a határ túloldaláról dobott kesztyűt, igyekeznek világszínvonalú kékfrankosokat is készíteni. Hogy ez a két törekvésük milyen jól sikerült, azt mutatja, hogy a Berlin Wine Trophy versenyen Furmintjuk és Prémium kékfrankosuk is aranyérmet szerzett. 

„Sopron, a magyar borászat egyik legnagyobb talánya, hogy a Zöldveltelini nálunk miért számít egyszerű bornak és miért tudott belőle három kilométerrel arrébb Ausztria birodalmat építeni” – ahogy a borász fogalmaz. Varga Tamás szerint arrafelé járja egy anekdota, mégpedig az, hogy az elegáns New York-i éttermekben ma már azt kérdezik, vörös, fehér vagy zöld bort kérnek, az osztrák Grünervelteliner-re gondolva. A borász szerint a soproni területek csillámpalás talaja és kellemesebb klímája jobb zöldvelteliniket ad, mint Ausztriában. „Felvesszük a kesztyűt!” – teszi hozzá. Neki pedig tudnia kell, mert jó néhány évet húzott le a határ túloldalán, köztük egy olyan pincészetnél, ahol több, mint 200 hektár zöldveltelini volt. Igazi világlátott fiatalember, aki dolgozott Új-Zélandon, Amerikában is. Pont ilyen emberekre van itthon is szükségünk, de mégis csak a szerencse hozta úgy, hogy ma a Steigler Pincénél valósíthatja meg álmait.

Új és régi mítoszok

Sopron 20 éve létező borászokat tömörítő borklubjában találkozott Lőrinczy Bálinttal, ahova őt is meghívták, habár nem itt volt borász, de ahogy ő fogalmaz: tudták, hogy határozott véleményem van boros ügyekben és láttam is egy s mást a nagyvilágban. A klubban beszélték meg, hogy közösen vágnak bele a nagy kalandba, a pincészet építésébe és közösen támasztanak fel régi mítoszokat és teremtenek újakat Sopronban.

Lőrinczy Bálint 21 hektárral rendelkezett a legjobb dűlőkben, mit a Spern Steiner, a Steiger és Frettnerben. A területeket részben újratelepítik és fokozatosan átállítják bio termelésre. Ma már a termő területek nagy többsége ilyen. A szabályok szerint ugyanis három évet kell bio művelésben termelni, hogy azt a címkén is fel lehessen tüntetni. A szőlő felszívódó vegyszer és permet mentesen készül, a talajon sincs gyomirtózás, igazából gyom sincs, mert tavasztól őszig szép virágszőnyeg borítja a sorok közötti részt. Ezek a borok a legmodernebb technológiával készülnek, de vegyszermentes bio szőlőből.

Furmint és zöldvetelini

Sopron ugyan ma a kékfrankos városa, de ahogy a borász elmondja, a kelta időktől fogva 2000 éven át fehérbort készítettek errefelé. A kékfrankos mellett ezért szükséges, hogy a tökéletes talajon és klímán fehérszőlőt is termesszenek. Két fontos fajtát a zöldveltelinit és a furmintot. 2,1 hektár zöldveltelini szőlőjük van és 0,7 furmint, de ebből még terveznek többet is. A soproni csillámpala talaj csodákra képes a két fehérszőlővel és a kékfrankossal is. A zöldvelteliniből van friss, ropogós, csavaros kupakkal készült bor és testes hordós értett tétel is. A kékfrankosból is hasonló módon két bort készítenek és a nagytestű hordós tétel bármilyen megmérettetésen megállja a helyét. Tavaly éppen Sopron Borának választották, ami komoly megtiszteltetés. A borász véleménye szerint ásványos ízvilágú, különleges borokat lehet itt készíteni. Ezeken a területeken a felszínen van a csillámpala, ami egyedülálló. A furmint hasonló egyediséget képvisel. Itt is megmarad gyönyörű savszerkezete, de ásványosabb az átlagos tokajinál.

Ebből is látható, hogy a kis pincészet nagy tervekkel vág neki a jövőnek. Elképzeléseik nagyon reményteliek és nem csak a fogyasztóknak hozhatnak örömet, ha sikerül megvalósítani őket, hanem Sopron és Magyarország is profitálhat belőle. A borok mindenesetre tényleg nagyon jók és egyediek. Meg is kóstolhatjuk őket, mert a Veritas kínálatában már kapható. Vagy ha a járvány után Sopronban járunk belvárosi pincéjükben. Itt van kóstoló termük is, mint a régi időkben, amikor a soproni gazdák mindig a házuk alatt tartották legértékesebb kincsüket, a bort.

 

Kupa-Kovács