Megszületett a 2025-ös Bogyólé címke – jó apropó, hogy a Vylyan Pincészetről írjunk

A Bogyólé a legjobb szimbóluma a pincészet világlátásának, ami a bort nem csak egy terméknek, hanem a kultúra, a művészet és az élet szerves részének tekinti. Minden évben egy országos pályázat keretében készül el a címke, amelyen még tanuló grafikusok indulhatnak. Ettől lesz sokkal több, mint egy címke, sokkal inkább egy kulturális esemény a Bogyólé megjelenése.

Aki idén látja a címkét, az első kérdése biztos az lesz: …és hogy mit keres egy tukán és egy tigris Villány szőlőkkel szegélyezett lankáin?

A kérdésre Debreczeni Mónika adja meg a választ. „A diákoknak az idén megadott, az eddigiektől kicsit eltérő tematika a Lélegző dzsungel megfogalmazás volt. A természet e borban ugyanúgy lüktet, színes és eleven, mint amit a címke mutat. Játékos, elvarázsol, rabul ejt, nem unod meg soha. Ha megfigyeled, a tigris és a tukán szájában ott van egy-egy szőlőszem, ami a létörömöt mutatja.”

Szép szavak, amelyek a boron túli értelmet adnak a borkészítésnek, és betekintést engednek a Vylyan komplex küldetésébe.

Az első Vylyan borok – egy vizionárius forradalmár

A Vylyan történetét nehéz elmesélni annak megálmodója, Debreczeni Pál nélkül, aki az első volt azok sorában, akik Villányban meglátták a nemzetközi potenciált, és ennek áldozták vagyonukat és életüket. A pincészet alapjait 1992-ben tették le, ekkor telepítették első ültetvényeiket. Villány akkor még falusias hely volt, és küzdött a rendszerváltás, a minőséget nem igazán támogatók hagyatékával; kevesen tekintettek a távoli jövőbe, kevesen tekintettek a nyugati példákra, kevesen akartak létrehozni valami világraszólót. Ezzel szemben a Vylyan pincészetet Debreczeni az első kapavágástól egy nemzetközi borászatnak képzelte el. Ez nyilván nem volt egyszerű feladat, ehhez egy határozott vizionárius, egy forradalmár kellett – akik ismerték Debreczeni Pált, így írták le.

Akkor elképzelhetetlen dolgokat művelt. Az arculatot például egy bordeaux-i művésszel készíttették. A 2000-es évek telepítéseihez nemzetközi szakértőt hoztak, aki a talaj- és klímavizsgálat után megmondta, milyen oltványokat kell használni. Sajnos ez nem felelt meg a magyar szabályoknak, és nem engedték be az országba. Hosszú ideig tartó harcot kellett folytatni érte. A telepítés sortávolsága is gondot okozott. Akkor kevesen telepítettek 180 cm-es sortávolságban és 80 cm tőketávolsággal. A szőlészük azt mondta, ez lehetetlen, ehhez még akkor is tartotta magát, mikor megmutatták neki Burgundiában az 1 m × 1 m-es ültetvényeket. Végül találtak olyan szőlészt, aki hajlandó volt ilyen ültetvényt telepíteni. Az élet aztán úgy hozta, hogy ma két éve a Dobogón már 220 × 80 cm távolságra telepítették a Cabernet Franc-t és a Kékfrankost. Az ok a nagyobb művelési biztonság megcélzása volt, hiszen ha néha szélsőségesen lezúduló csapadékmennyiség miatt nehéz kimenni a területre, és a lombfelület összeborul, az kedvezhet a kártevőknek.

A borokkal is mást szerettek volna. Az első boruk egy 1994-es, gyönyörű kékoportó volt (ma portugieser). Harmincéves ültetvényről származott a szőlő, még a pincészetük sem volt készen, így csak pár ezer palack készült. Annyira más volt, hogy még a régi villányiak sem ismerték fel benne a könnyed, virágos fajtát. Egyből nyertek is vele egy neves nemzetközi versenyen. A ’99-es, legendás Zweigelt is hasonlóan különleges bor volt. Hihetetlen, de még ma is kiváló állapotban van több mint húszévesen, pedig a Zweigelt Magyarországon nem túl megbecsült fajta. A magyar piacon a bor a neve miatt nem futotta ki magát, de a forradalmat ez nem akaszthatta meg.

Az evolúcióvá szelídült változások

Debreczeni Mónika az első időtől részt vett a borászat körüli munkákban. A ’90-es évek elején főleg marketing feladatokat látott el, majd Londonban elvégezte a WSET iskoláját, ahol borakadémikus lett. A borászatot 2004 óta vezeti, férje sajnálatos halála miatt. Érkezésével a korábbi forradalom evolúcióvá szelídült, de a fejlődés nem állt le. Ma a Vylyan már 700 ezer palackos pincészet, amely mind külföldön, mind belföldön sok elismerést kapott. Igaz, a magyar borászatoknak – még a villányiaknak sem – sikerült eddig teljesen meghódítani a világpiacot, de azt talán kijelenthetjük, hogy jó úton haladnak.

Vannak, akik emlékeznek arra, hogy a Vylyan azzal is kitűnt, hogy elképesztően alacsony terheléssel dolgozott a szőlőterületeken. Ez a 30 hl/hektárt ma is tartják a szuperprémium kategóriában. 2003 után azonban egy kevésbé robusztus, könnyedebb kategóriát is bevezettek az úgynevezett nagy borok mellé. Azt hiszem, mint borfogyasztó kijelenthetem, hogy a Vylyan azon kevés magyar borászatok közé tartozik, akinek a klasszikus alapborai nagyon magas színvonalat képviselnek. Olyan megbízható pincészet, amelynek bármely, nem prémium bora is rendelhető étteremben a csalódás kockázata nélkül. A prémium és szuper prémium borai pedig nemzetközileg is értékelhetően magas minőséget és jó ár/érték arányt képviselnek. Talán nem véletlen, hogy sok olyan nemzetközi verseny volt, ahol a vörösek közül a Vylyan tudott először nagy eredményt felmutatni.

Amikor azt kérdezem Debreczeni Mónikától, hogy mennyire nehéz nőként egy ekkora céget vinni, ilyen kihívásokkal teli szakmában, nem veszti el pozitív hangulatát. – „Beleszoktunk a kihívásokba” – mondja. – „Rögtön a férjem halála után jött például 2005-ben a jégverés, a termés fele elveszett, de ezen is túljutottunk valahogyan. Nagyon jó csapatunk volt mindig, és együtt jól meg tudtuk oldani a nehéz helyzeteket is. Szeretem Villányt, a borokat és a Vylyant, ami sokat segít.”

Talán kevesen tudják, de az eredeti koncepció része volt az is, hogy mindig egy profi csapat álljon a borászat mögött. Ezért nem nevezték Debreczeni birtoknak, ezért választották Villány régi nevét. Szeretik a pályakezdő fiatalok energiáit, akik itt nőnek bele a szakmába. Most is hat olyan kolléga van, akik a ’90-es években születtek. Ipacs-Szabó is fiatalon érkezett, és itt vált 22 év alatt ismert borásszá. Nem is hagyja el teljesen a céget, de a napi munkában helyét egy 1994-es születésű fiatalember veszi át, akit néhány éve hívtunk haza Kaliforniából. „Ez egy evolúció eredménye” – mondja Mónika. – „Tóth Sándor először gyakorlaton volt itt nálunk, és kölcsönösen megismertük, megszerettük egymást, így állást ajánlottunk neki. Tele van új ötlettel, lendülettel, nagyon ambiciózus fiatalember, szép jövő áll előtte.”

A Vylyan forradalma nem állt le, csak evolúcióvá szelídült. Ma már Mónika két lánya is a cégnél dolgozik. Az egyik közgazdász, a másik szőlész-borász, ki-ki a maga területén viszi. Folyamatosan izgalmas, új projekteken törik a fejüket. Mónika következő izgalmas projektje egy amforás kísérlet lesz. Ezek nemrég érkeztek a pincészetbe. A másik nóvum idén tavasszal egy seprőn érlelt prémium rosé piacra dobása, 4000 palackos mennyiségben, üvegdugóval lezárva.

A bor több, mint ital

Szép lassan ez a bor lett az életük, és ha már ez így lett, megpróbálják azt egyre teljesebben élni. Ahogy Mónika mondja – meggyőződése, hogy a cégeknek is van személyisége. A Vylyan személyiségének lényege a nyitott, innovatív közösség, a bor és kultúra tágan értelmezése, ami szoros kapcsolatban van a művészetekkel. Szeretnek játszani, és a játékból mindig kijön valami jó.

Ennek egyik legismertebb megnyilvánulása a Bogyólé címkéjének története, ami immár fogalommá kezd válni. A címke tervezésére művészeti egyetemek és középiskolák hallgatói pályázhatnak. A címkék zsűrizése a Vylyan pincészetnél történik, itt választják ki közösen az iskolák tanáraival együtt a győztes címkét, ami végül felkerül az az évi Bogyólé palackjára. A Bogyólé címkéje minden évben más és más, ezzel ünneplik az új évjárat, az új bor megszületését. Egy másik projektjük keretében neves írókat kértek fel, hogy írják le, fejezzék ki a prémium boraik személyiségét. A projekt neve magáért beszél: Borból lett művészet. Parti Nagy Lajos például a Pinot Noirról írt mesét, amit még angolra is lefordítottak. A fordító a különleges szöveg hű visszaadására a Burns-korabeli angol dialektust találta legmegfelelőbbnek. https://www.borbol-lett-muveszet.hu/tortenetek/bormese

A Vylyan alapítója az Ördögkatlan művészeti fesztiválnak is.

„Szeretnénk olyan borászat lenni, amely kihasználja a borkultúra teremtő erejét. Ez az életünk, és szeretnénk úgy csinálni, hogy élvezzük is, eljutni oda, ahova a szőlő és a bor vezet.”

Ezek után talán megérthetjük, mi adja a Vylyan borainak különlegességét. Minden palackban filozófia és költészet van, minden bornak személyisége van. Nemrégiben volt szerencsénk kinyitni egy 2003-as Duenniumot, és csak a legszebb szavakkal tudnék róla beszélni – talán nem olyan szépen, mint Parti Nagy Lajos, pedig a bor megérdemelné.

Sok sikert kívánunk a további kalandokhoz!

Kupa-Kovács